Nem rég tértem vissza egy remek táborból… Egy olyan táborból, ahol más tánciskolák, táncoktatók óráin lehettem én is, és ahol rengeteg szakmai segítséget kaptam – még úgy is hogy nem is kértem.
Talán nem is gondolnák a kívülről figyelők hogy a tánc világában milyen rivalizálás megy. Legalább is nálunk Magyarországon kétség kívül ezt látom. Persze máshol is ugyanez folyik, csak másoknál versenyeken, egészséges környezetben, míg itthon viszont a tánctermek falain belül is gyakran elhangzik 1-2 (vagy több) bántó szó, vagy ártó tett.
Holott aki tánctanár/koreográfus/óraadó stb. mindenkinél ugyanannak a célnak kellene a szemük előtt lenni!
Tanítani!
- Tanítani a gyereket egy mozgáskultúra elsajátításara (szinttől függetlenül).
- Tanítani a gyereket kitartásra…
- Tanítani, hogy hogyan hozza ki magából a legtöbbet, a legjobbat!
- Figyelni, ha romlik valamelyik képessége és keresni az okot mögötte!
Segíteni!
Segíteni, hogy megtalálja önmagát, hogy elfogadja a testét, hogy kordába tudja tartani erejét, hogy jól érezze magát, hogy egy csapat által biztos menedéket nyújtson a lelkének…
Minden tánciskolábak vannak erősségei és vannak gyengeségei. De vajon én hasonlíthatnám magam másokhoz?
Hogyan is tehetném? Egy tánciskola a gyerekektől és az oktatóktól az ami! Minden tánciskola arra törekszik, hogy olyan kikapcsolódást és sportot biztosítson a tanítványainak ami egyedi.
És igen! Minden tánciskola egyedi…. egyedi eszközök, egyedi zenehasználat, egyedi lépéskombinációk, egyedi kosztümök által mind mind mások vagyunk. Nem jobbak és nem rosszabbak a többiektől. Én személy szerint gyengébbnek tartottam magam. De mióta kint voltam abban a bizonyos táborban (#Independance) azóta én is tudom, és hiszem hogy egy teljesen átlagos táncoktató vagyok. Mert nem a tánciskolám mérete vagy az elnyert díjak azok amik számítanak, hanem az, ahogy a gyerekekhez, növendékekhez viszonyulunk… Az hogy nekik jót akarunk… Az hogy kikapcsolódást biztosítunk… Az hogy az egészségére odafigyeljünk… az hogy éreztessük miben jó vagy miben kellene változtatnia… – és a számomra a legfontosabbat utoljára hagyom – Az hogy sikeresebbek és ügyesebbek legyenek tőlünk oktatóktól!
Tóth Tímea
