Tanulságok a decemberi versenyről
December. A csillogás, a készülődés és a nagy megmérettetések hónapja. A tánccsapatunkkal mi is gőzerővel készültünk az év utolsó versenyére. A lányok szemében ott volt a tűz, a vágy a sikerre, és az a hatalmas akarat, ami hegyeket tud megmozgatni. De ahogy utólag visszatekintek az eseményekre, látom, hol csúszott el az a bizonyos „varázslat”, amit úgy hívunk: tánc.
Kedves Olvasó!
Ha most te is hasonló cipőben jársz, vagy éppen szeretnéd elkerülni az esetleges kudarcot, akkor jól figyelj! A tánc egy komplex mozgásforma. Előadóművészet, mozgás és színjáték érdekes egyvelege, amivel tényleg csak akkor érsz el kiemelkedő sikereket ha átadod magad a zenének, és valóban élvezed azt amit csinálsz. De hát hogy is ne lehetne élvezetből csinálni a táncot? Főleg felnőtt korban?
Na kássuk ezeket az apró hibákat.
1. A gyakorlás csapdája: Terem vs. otthon
A felkészülés során a lányok rengeteget dolgoztak a teremben. Izzadtak, ismételtek, csiszolták a mozdulatokat. Azonban elkövettek egy klasszikus hibát: a gyakorlás megmaradt a táncterem falai között. Az otthoni munka, a belső vizualizáció és a mozdulatok mélyítése elmaradt.
Sokan elfelejtik, hogy a tánc nem csak izommunka. Ha csak a teremben „vesszük elő” a koreográfiát, az olyan, mintha egy idegen nyelvet csak a tanórán beszélnénk: tudjuk a szabályokat, de nem válik a részünkké. Nem tudunk rajta álmodni. Bár videót is készítünk a táncokról, de valamiért elmarad az, hogy ezt otthon elővegyük, megnézzük párszor vagy akár minibe, de le is táncoljuk. Sokszor szoktam mondani, és higgyétek el, valóban így van: ha becsukod a szemed, elindítod a zenét és elképzeled magad előtt a táncot az is segíti a tánc memorizációját, a lépések egymás utáni sorrendjének elmélyülését, vagy éppen a technikai hátterét. Szóval, ha versenyre készülsz, minden nap elő kell venned a táncot vagy így vagy úgy.
2. A verseny napja: Amikor a test elfárad, az elme pedig görcsöl
A verseny helyszínén jött a következő kritikus pont. A lányok, bizonyítani akarástól fűtve, újra és újra lenyomták a táncot a színpadra lépés előtt. „Még egyszer, hogy ne legyen hiba!” – hallottam. De a testünk nem gép.
Egy bizonyos pont után a sok ismétlés már nem javít, hanem rombol. A szervezet kimerül, az idegrendszer elfárad. Ilyenkor már csak egy-egy apró technikai javításra lenne kapacitás, de a lányok az energiájukat a folyosón hagyták, ahelyett, hogy a színpadra tartogatták volna. Arról is elfeledkezünk, hogy maga stresszhelyzet, a versenydrukk szintén energiát von el tőlünk. Izgalom pedig minden versenyzőben van. Ha szüntelenül gyakorolsz, míg nem lépsz a színpadra, akkor nem hiszel magadban eléggé, vagy nem tetted meg az 1. pontban szereplőket és tudod, hogy a tudásod bizony nem elég mély. Viszont azt kell, hogy mondjam, hogy a ha a verseny napjára tetted az akaratodat a gyakorlásra, ahelyett hogy az előtte való hétre tartogattad volna ezt a hatalmas energiát, akkor elkéstél!
3. A „majdnem tökéletes” hiba
A produkció elindult. És tudjátok, mi a legérdekesebb? A tánc technikailag szinte hibátlan volt. Nem mondom, hogy teljesen, mert akkor hazudnék…. de a lábak ott voltak, ahol lenniük kellett, a szinkron működött. De valami mégis hiányzott. A lélek.
Biztos ti is találkoztatok már olyan tánccal, amikor azt érezted miközben nézted, hogy jó a zene, jó a tánc, meg van szinkron, jó a technika, de valami mégis hiányzik…. Mégpedig az a plusz, ami igazán kell egy versenyen! Mondanom sem kell, hogy ezen az ominózus versenyen a lányok benne ragadtak egy-egy korábbi apró rontásban vagy a rontástól való félelemben. Annyira koncentráltak a pontosságra, hogy az arcuk merev maszkká vált. Nem volt mosoly, nem volt játék, nem volt egymásra nézés. Csak a tiszta, hideg technika. A tánc nem áramlott át a rivaldafényen, nem érintette meg a közönséget, mert a táncosok nem „élték”, hanem „végrehajtották” a mozdulatokat. Mint egy katonai parancs… „Menj be, és táncolj!”. És ez tényleg csak tánc volt. Nem volt meg a jelenlét, a tánc lelke, a mozdulatok ívelése, nem volt arcjáték, sem mosoly, vagy fájdalom… csupán üres tánc. Egy ilyen szituációban én mint edző, szívesebben láttam volna több hibát, vagy egy egy hibában történő összenézős kacajt, ami ilyenkor kizzökkent a merev koncentrációból és egyben bátorít arra is, hogy újra élvezzük amit ott akkaor abban a pillanatban csinálunk… Mert hát nem ezért táncolunk? Nem azért, mert szeretünk? Mert élvezzük?
4. Az ezüst fénye: Miért nem elég az ezüst?
Amikor az eredményhirdetésnél elhangzott az ezüst minősítés, csalódottságot láttam az arcokon. Pedig ha belegondolunk, az ezüst egy hatalmas elismerés! Ahhoz, hogy ezt elérjük, minden szempontnak – technika, dinamika, erő, jelenlét – legalább 70%-osan meg kell felelni.
És itt van a kulcs: a színpadi jelenlét önmagában a pontszámok 10-20%-át teszik ki. Természetesen ezt verseny válogatja, hogy hol mennyi.
Szóval hiába mozogsz úgy, mint egy óramű, ha közben „nem vagy ott”. A zsűri és a közönség nem hibátlan robotokat akar látni, hanem hús-vér embereket, akik átadják az érzéseiket. Sokkal fontosabb, hogy egy tánc „átjöjjön”, mint az, hogy minden spicc tökéletesen feszüljön.
Az pedig, hogy nem örülünk az ezüstnek? Más meg összetenné a két kezét, ha ezüst lenne, vagy ha egyáltalán táncolhatna. Hiszen az ezüst mögött is munka van! Nem is kevés munka! Legyél büszke az ezüstre is, hiszen megdolgoztál érte, áldozatokat hoztál érte. Egy ezüst nem repül bele csak úgy a nyakadba! Fogod eljössz órára, és nem azért mert kötelező, hanem mert akarod. Eljársz esőben, szélben, szakadó hóban vagy éppen a 40 fokos melegben, míg sok kortársad otthon ül a TV előtt és nyomkodja a telefonját. Amellett, hogy eljössz, komolyan edzel, figyelsz az egészségedre, fejleszted a memóriádat, a koncentrációdat, az erőnlétedet, a kitartásod (mentálisan és fizikálisan is). Hány meg hány ember nem fejleszti magát egy területen sem…. te pedig…! Ha még mindig nem vagy büszke egy ezüstre vagy bronzra, akkor légyszi gondolkozz el azon, hogy mennyit dolgoztál addig, míg egyáltalán erre a szintre jutottál!!
És ha a fenti első és második pontban lévőt betartod, akkor gond nélkül meg van az ezüst. Na de ha a fenti 3. pontra is odafigyelsz, akkor garantált a siker!
Mit tanulhatunk ebből?
A tánc egy bonyolult egyenlet. Ha igazán tökéleteset akarunk alkotni, akkor a következő elemeknek szorosan össze kell fonódniuk:
- Élvezet (enélkül csak testmozgás)
- Pontosság (a váz, ami tartja a táncot)
- Dinamika és Erő (ez adja a karaktert)
- Technika (az eszköz, amivel kifejezzük magunkat)
Kedves lányok! Ne felejtsétek el: a tánc az önkifejezés szabadsága.
Legközelebb, ha színpadra léptek, hagyjátok a félelmet a takarásban. Merjetek hibázni, de sose felejtsetek el mosolyogni és élvezni azt a néhány percet, ami csak a tiétek. Az ezüst vagy a bronz pedig csillogjon büszkén – mert mindig csak az a lényeg, hogy önmagadtól egy picit jobbak legyetek.
