Avagy tácoktatás, táncolás betegségem ellenére is
Két féle ember létezik ebben a témában. Az egyik az, aki tudja mi is ez a betegség, a másik pedig az, aki ezt valamiféle űrből jövő dolognak gondolja.
Azok kedvéért akik a második típusba tartoznak azoknak elárulom, hogy ez egy elég komoly ízületi betegség, sőt a mozgásszervi betegségek egyik legsúlyosabb formája.
A reumathoid arthritis legfőbb tünete az ízület duzzanata (vizesedése), fájdalma, korlátozottsága, ami idővel az ízületek deformálódását is okozza. Én még szerencsére nem járok a deformálódás szinjén, sőt nincsenek még elviselhetetlen fájdalmaim, de van olyan ismerősöm, akinek már egy üveg kinyitása is komoly gondot jelent.
Mikor alakult ki ez nálam?
2021 április másodikán húsvét nagypénteken. Azért emlékszek ennyire jól rá, mert egyik pillanatról a másikra jött a betegség. Este lefeküdtem egészségesen, másnap pedig olyan boka fájdalmam volt, hogy menni alig tudtam. Mindez a pandémia és a teljes zárás kellős közepén, úgy hogy nem dolgoztam, nem tanítottam. És ami miatt én még napokig húztam, hogy hova forduljak, mivel a háziorvosom vagy nem vette fel a telefont, vagy foglalt volt. Szóval 3 napra rá körzeti kórház baleseti osztályát felkerestem, ahol nem túl kedves fogadtatás után, egy rötgen alapján megállapították, hogy túlterheltem lábam, bár mondtam, hogy az lehetetlen, mégis így engedett el.
Persze nem javult. Három hét alatt már akkorára dagadt a bokám, mint egy kis elefántnak, így jött az ihlet… magánorvos! Egy nagyon jó sport ortopédushoz kerültem, aki próbált segíteni. Hála neki 1 hónap után újra tudtam segítség nélkül járni. Majd újabb fordulópont: elkezdett dagadni a térdem. Itt jelezte, hogy nem biztos, hogy ez az ő hatásköre alá tartozik, úgyhogy beutaló belgyógyászatra,és augusztusra megjött a valós „ítélet”. Rheumatoid arthritis. Persze ezt követően is rögös volt az út a jelenlegi állapotomhoz… csúnya fogyás, olyan gyulladási értékekek, amik mellett megkérdezte az orvos is, hogy”Maga még él”… de a lényeg hogy jó kezekben vagyok, és javulok!
És akkor hogyan is egyeztethető össze a reumathoid arthritis a tánccal?
Jogos a kérdés,és egészen egy hónappal ezelőttig magam is csak a választ kerestem, valamint aggódtam, hogy hogyan tovább. Az a jó,hogy a mozgást nem lehet elhanyagolni. Állítólag ahhoz hogy az ízületi merevség ne következzen be (legalább is ne ilyen fiatalon), ahhoz mozogni, nyújtani és erősíteni is kell.
Persze ez nem azt jelenti, hogy ha mozgok nem vagyok beteg, vagy a tüneteim enyhülnek. Az igazság az, hogy folyamatos kontroll alatt vagyok tartva 2-3 havonta labor, 5-6 havonta teljes kivizsgálás. És persze folyamatos gyógyszeres kezelés, amit én megtoldok egykis akupunktúrával és egyspeciális étrenddel.
Így újra van energiám táncolni, sőt igazából a hétköznapi óráimat maximalizáltam is, hogy minden nap ugyannyit tudjak mozogni.
És ha esetleg te most úgy olvasod ezeket a sorokat, hogy mellettem voltál, amikor a legrosszabb állapotomban voltam, akkor köszönöm, hogy nem hagytál cserben, hogy támogattál, akár csak amosolyoddal, a jelenléteddel, akár tényleges fizikai segítséggel! Most pedig azt köszönöm, hogy velem együtt drukkoltok, hogy üröltök az apró sikereimnek például, hogy fel tudok venni egy magasabb sarkú cipőt. Mert igen, ez sem ment! 😀
