Vajon miért is mondjuk, hogy kitartás kell a tánchoz?
Nos azért, mert bármilyen hihetetlen minden táncstílus más és más jegyeket használ. Attól, hogy 10 éve tanultam a szalagtűzőm alkalmából egy latin mixet, az sajnos nem azt jelenti, hogy tudok is táncolni. Ez ugyanolyan, mint a biciklizés. Van egy biciklid? Szuper… Láttál másokat is biciklizni? Még jobb… Ha már hajtottál is vele az a legjobb… Na de mi a helyzet az egykerekű biciklivel?
Táncos nyelvre átfordítva ezt az eléggé sarkalatos hasonlatot: Vettél egy tánccipőt? Szuper… Láttál másokat is táncolni? Még jobb. Táncoltál egy stílusban? Az a legjobb… de ott a többi stílus is.
Miért is aktuális ez a kérdés?
Nagyon sok olyan felnőttel találkozok, aki az első óra után úgy gondolja, hogy „Te jó ég, én ehhez kevés vagyok” vagy „Ez nekem túl nehéz.” Míg a gyerek kitart, mert el akar érni vele valamit, addig a felnőttek nagy része megtorpan. Pedig mindig csak az első óra nehéz. A sok új inger. Az ismeretlen környezet, az ismeretlen emberek. Plusz ott van az az érzés, hogy biztos mindenki téged néz… Holott mindenkiben ugyanezek a kérdések merülnek fel, és mindenki azzal van elfoglalva, hogy hova lépjen a jobb lábával, vagy hova is tegye a bal kezét.
Eltűnt a kitartás…
Igen… Valamiért úgy gondolom, hogy az életben elénk kerülő sok sok akadály arra sarkall nagyon sok mindenkit, hogy egy újabb akadályt már nem szívesen állítunk fel. Mi már nem szeretjük elfogadni, hogy még érettebb korban sem úgy mennek a dolgok, ahogyan mi szeretnénk. Valamint azt is elfelejtjük, hogy az életünk lényegében egy holtig tartó tanulás. Akkor hát tanuljunk! És a táncra levetítve ezt, sokan úgy gondolják, hogy amiért az első órán nehéz, biztos a többi órán is az lesz. Holott pont fordítva van. Egyre könnyebb és könnyebb lesz. Sőt 4-5 alkalom után a bonyolultabb lépéseket is kisujjból táncolják a kezdő csoportok is. És így már tényleg igaz az, hogy szórakozva táncolunk.
A közel 8 év alatt sokféle ember típus fordult meg a kezem alatt. Volt aki mindig morcosan érkezett és vidáman távozott, volt aki elfogadta, hogy nem mindig megy minden azonnal, volt akinek néhány lépés évek után sem ment, de van aki most is már majdhogynem profi táncosként jár az óráimra. De egy valami mindenkiben közös volt. A tánc és a zene szeretete, a kikapcsolódni vágyás… Mi – a Happy-Time Tánc Egyesület munkatársai – ezt tudjuk a felnőttek számára biztosítani.
Heti egy óra, amikor nem kell azon gondolkozni, hogy vajon a tánctermen kívül mi zajlik. Nem kell attól félni, hogy a férjed épp belép amikor csak úgy magadnak táncolsz. Nem kell a munkahelyi stresszel foglalkoznod, hiszen éppen ez az a hely, ahol le tudod vezetni a stresszt. Nem kell azon sem gondolkoznod, hogy vajon a tanár mit szól, ha valami nem megy, mert a tanár (azaz én) rugalmasan kezelem ezeket a dolgokat. Ha valami nem megy, átnézzük, gyakoroljuk. Alszunk rá egy hetet és már is jobb lesz.
CSAK ENGEDD EL MAGAD! NE IDEGESKEDJ! ÉS TARTS KI!
